Írta: Kádár Anna

A lisztérzékenységről konyhanyelven

A következő írásban arról lesz szó, hogy mi is az a lisztérzékenység, mivel jár, hogyan állnak hozzá ma Magyarországon (később kiegészítem Olaszországgal is), és hogyan lehetne többet tenni azért, hogy könnyebbé váljon a lisztérzékeny emberek élete hazánkban.

1. Mi is az a lisztérzékenység (coeliakia)?

Úgy gondolom először magát a fogalmat kell tisztázni, vagyis azt, hogy mit is jelent az ha valaki lisztérzékeny. Ez egy kissé hibás elnevezés, hiszen mi nem a lisztre, hanem a gluténra vagyunk érzékenyek, amely a búzában, árpában, rozsban, zabban található. Amiben e négy összetevő megtalálható, az számunkra méreg, nem ehető étel. De például a szentjánoskenyér lisztre, a kukorica lisztre, a mandula lisztre, nem vagyunk érzékenyek, amiben ezek vannak azt ugyanúgy ehetjük, mint más a búzából készült ételeket. A félreértés elkerülése végett ezentúl tehát nem liszt, hanem gluténérzékenynek (GM)  fogom hívni magunkat.
A másik dolog, amit fontos tudni a gluténérzékenységről, hogy ez egy autoimmun betegség, egy állapot, amelyből nem lehet kinőni, nem lehet megszegni a diétáját, nem múlik el és nincsen rá gyógyszer sem. Az egyetlen megoldás, hogy tünetmentesek legyenek a GM emberek az a diéta élethosszig való tartása.

2. Mivel jár ha valaki gluténérzékeny?

A válasz elég egyszerű. Nem ehet semmit, amiben búza, árpa, rozs vagy zab van. Semmit, amiben a négy összetevő valamelyike szerepel. Sokan gondolják azt, hogy a durumbúza vagy a tönkölybúza ehető számunkra, de nem. Benne van a búza szó, tehát tiltott. Ezt leszámítva egy diétáját tartó GM ember ugyanolyan életet él, mint bárki más.

3. A gluténérzékenyek helyzete hazánkban

Magyarországon csak pár éve kap nagyobb publicitást a coelikia. Az utóbbi időben egyre több nagyáruház vette fel a kínálatába a GM ételek forgalmazását (spar, tesco, auchan) és az éttermekben sem néznek már teljesen furcsán ha valaki megkérdezi, hogy ehet-e az adott ételből.
De. Még mindig sokan hiszik azt, hogyha valaki lisztérzékeny, akkor ez annyit jelent, hogy semmilyen lisztet sem ehet, illetve sokan nem hiszik el, hogy ez nem finnyásság vagy étkezési mánia, hanem egy kvázi betegség. A legnagyobb hiányosságok a közétkeztetésben vannak (iskolai, óvodai, tábori menzák). A legutóbbi saját tapasztalatom egy nyári táborból a következő volt: Megígérték, hogy lesz GM kaja. A valóságban ez úgy nézett ki, hogy nekünk kihagytak ételeket, tejbegríz helyett három kukorica gombócot kaptunk egy tál hideg tejben, kenyér helyett rizspuffancsot, amely nem helyettesíti a kenyeret, habarás és rántás helyett semmit sem csináltak a levessel (képzeljetek el egy gyümölcslevest, amiben semelyik sincsen), és nem értették, hogy miért adjuk vissza az ételt. Szintén saját tapasztalat, amikor azt gondolják, hogyha leszűrik a levesből a tésztát, akkor az gluténmentes lesz, pedig a glutén ekkor már belefőtt a levesbe. Ha valaki hiperérzékeny (olyan coelikások, akik a legkisebb glutén mennyiségtől is azonnal rosszul lesznek), egy ilyen hiba miatt, akár kórházban is kiköthetnek.
A másik nagy probléma, hogy a gluténmentes alapanyagok, lisztek, tészták, kenyerek, kétszer-háromszor-négyszer annyiba kerülnek, mint a gluténosok. Például egy kiló kenyér 300 forint. 400 gramm GM kenyér 1000 forint körül van. Fél kiló tészta 400 forint, negyed kiló GM tészta 500 forint. Bár kapunk adókedvezményt, és a 18 év alattiakra emelt családi pótlék is jár, illetve utazási kedvezmény, a GM étkezés elég drága „mulatság”.

4. Hogyan lehetne könnyebbé tenni a coelikiások életét?

Szerintem a legfontosabb a pontos tájékoztatás mindenki számára. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha előadásokat szervezünk szülőknek, pedagógusoknak, szakácsoknak, konyhásnéniknek, illetve ha meg tudunk győzni híres embereket, akik coelikások, hogy vegyenek részt ebben. Viszont arra vigyázzunk, hogy ők mit mondanak, mert előfordult már, hogy téves információt adtak át (pl.: le lehet szedni a rántást a húsról és megenni).
A másik pedig, hogy ne szégyelljük, hogy GM-ek vagyunk, hanem legyünk rá büszkék!